November eleje – Tori no icsi

Régen jelentkeztem. Az az igazság, hogy bedurvult az iskola. Október elején az egyik tanárunk mondta, hogy fokozatosan egyre több lesz a házi, de nem hittük el. Akkor úgy gondoltuk, hogy ennél több nem lehet. Nos, mostanra tudjuk, hogy lehet.

A srí lankai lány tegnap beszélt a tavalyi ösztöndíjassal, aki azt mondta, hogy februárban lesz a legdurvább, addig fokozatosan nő az adag. Egyelőre inkább nem gondolok bele.
Amellett, hogy panaszkodok, természetesen iszonyatosan szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek. Rengeteg olyan dolgot tanulok, amit máshol nem tudnék. Az egyetemi tanárképzés erősen elméleti volta után nagyon hasznos az itteni gyakorlati képzés. És persze itt vagyok Japánban!
Bár ebből október második felében nem sokat érzékeltem.
Két emlékezetes dolog történt, az egyik egy egynapos osztálykirándulás volt Kavagoéba, amiről majd később írok. A másik, hogy egy este egy kisebb közép-és dél-amerikai kávékóstolóra invitáltak az osztálytársak. El salvadori, kolumbiai és guatemalai kávét kóstoltunk kb. nyolcan kb. este 8-tól, ami a sok koffein hatására Activity-partiba csapott át. Elsőre nehéz japánul activity-zni, de aztán belejön az ember:).
Kb. két hétig heti egyszer-kétszer mozdultam ki, hétvégére némi elemózsiát zsákmányolni vagy kávézni a csajokkal. Így nagyjából végeztem a tanulnivalóval, de a Szaku már kicsit megsínylette (főleg hogy ez mindenkinek elég sűrű időszak). Viszont ha nem mozdul ki az ember, az egyhangúságba belefárad a lelke (kicsit le is betegedtem október végére). Plusz nincs mit írni a Szakura…
…Úgyhogy múlt héten elmentünk az aszakuszai Tori no icsire. Hat osztálytárssal indultunk és négy tanár várt minket Uenóban. Este nyolc körül értünk a helyszínre, ekkor a szentélybe bejutáshoz két órát kellett a sorban várni. Ezért aztán nem is álltunk be a sorba.

Kb. öt perc alatt eljutottunk a szentély közelében felállított bódékhoz, amik kumadét árultak (ha nem tudod, mi az a kumade, lebuktál! Ezek szerint nem olvastad Chipango cikkét). Szóval a kumade egy hosszú (bambusz)bot a végén egy engem karácsonyi koszorúra emlékeztető dologgal. Valójában nem koszorú, mert nem lyukas, de gyakori rajta a toboz, fenyőág és szalma. Ennek köszönhetően az egésznek kicsit karácsonyi vásár-hangulata is volt számomra.

Ahogy Chipango is írta, minden van rajta, ami szerencsehozó szimbólumnak számít. Elsősorban az üzleti éltben hoz szerencsét, talán ezért, talán azért, mert iszonyú drága, főleg cégek veszik. Aki vesz egyet, azt a bódé 3-5 alkalmazottja – plusz néhány külföldi -megtapsolja. A tapsnak meghatározott ritmusa van és kurjongatásokkal színesítik, persze hogy megtetszett nekünk. Úgy tűnt, hogy a vásárlók is hálásak, amiért beszálltunk az éljenzésükbe:). Megkérdeztük az egyik eladót, a legnagyobb kumade 100ezer jenbe került. A legkisebb, ami kb. egy búzaszál (rizsszál), 1000 jen, egy kisebb, már kumadére hasonlító kumade 3000 jen. Úgy tartja a hagyomány, hogy minden évben egyre nagyobbat kell venni, mert úgy megy majd egyre jobban az üzlet – ha neked nem is, a kumadeárusoknak mindenképpen :).

Szóval a szentély körül kb. negyven bódé sorakozott, és ezután értünk ki a környező kis utcákra, ahol végig ételárusok kínáltak minden földi jót. Majd nézzétek meg a galériát! Persze irdatlan tömeg gyűlt össze és hömpölygött (gyökkettővel) a szűk kis utcákon. Összességében nagyon hangulatos kis fesztivál. Szerencsére másnap munkanap volt, ezért aztán csak átlagos tömegben utaztunk hazafelé.